A verseny témája Mentovics Éva őszről szóló verseinek illusztrálása volt. Már önmagában is csodaszép feladat. A gyerekeknek mindössze 60 percük volt arra, hogy a saját képzeletükbe és érzéseikbe engedjék a sorokat, majd mindezt papírra is varázsolják. Négy korosztályi kategóriában érkeztek általános iskolás tanulók, kezdő lendületűek és magabiztos vonalvezetésű „nagy rajzosok” vegyesen.

Jó volt látni, hogy a térség iskolái milyen örömmel csatlakoznak, és milyen fontos számukra a művészeti nevelés. A zsűrizés mindig felelősség. Tudtam, hogy minden egyes rajz mögött ott van egy kisgyerek szívből jövő igyekezete, az a hatvan percnyi figyelem és lelkesedés, amivel nekiláttak. Az objektív szempontok – a kreativitás, a korosztályhoz illő önkifejezés, a technikai megoldások és a témaértelmezés – fontosak voltak, de közben igyekeztem azt a gyermeki őszinteséget is értékelni, ami sosem mérhető mérőszalaggal.

A nap végére fáradt voltam, de csordultig tele élményekkel. Zsűrizni sosem könnyű, de mindig megtiszteltetés. A gyerekek rajzai, a pedagógusok lelkesedése, a szervezők gondossága, az iskola támogató közössége együtt teremtett csodás hangulatot.